Az előző poszt kapcsán jutott eszembe egy-két dolog. Én nyilván még soha nem árultam saját készítésű dolgokat, de édesanyám kapcsán valamennyire rálátok a dolgokra. Anyu nem Meskázik. Nem tetszik neki, nem érzi eléggé egyedinek oda a dolgait (mivel ezek nem saját tervek alapján készülnek, hanem ő is tanulja a készítésüket ), meg mit tudom én miért, de nem. Helyette mi egy Őrségi szatócsboltba szoktuk elküldeni a gyöngyékszereit és csuhédolgait eladásra. És itt vettünk észre egy szomorú törvényszerűséget: A többség, mindegy hogy a többi termék mennyire egyedi, szép, vagy igényes, azt veszi meg, ami olcsó. És az olcsó alatt tényleg azt értem, hogy 7-800 Ft-okat költenek maximum, pedig ezek nyaraló, kiránduló, pihenő emberek. Most nem akarok számokkal dobálózni, de mondjuk van egy szépen elkészített, swarovski kristályos karkötő 2500 Ft-ért, akkor az már olyan árkategória, amit nem tud egy mai átlag tinédzser megfizetni? Nem beszélve a felnőttekről! Jó, magamból indulok ki: ha tegnap a WAMP-on láttam volna olyan ékszert, ami nagyon tetszik, ennyiért megvettem volna. De nem, csak az megy, ami max egy ezres. Legjobban a csuhé csatt megy, és azt is nagyon olcsón adják, pedig zsűrizett termék... Engem ez úgy elszomorít. Nincs egy arany középút a szatócsbolt és a WAMP között?
(Azért halkan hozzátenném: behoztam ide a könyvtárba a munkatársaimnak megmutatni anyu ékszereit, és 7et azonnal megvettek. Ők nem sokallták, pedig nem vagyunk túlfizetve :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése