Ahogy ígértem...

... jöjjön egy tavasz-köszöntő versike :)

A Tavasz éneke

Rügy fakadt a fán,
Tán végre vége lesz a Télnek.
Az ablakpárkányon verebek ülnek,
Csak csacsognak, örökké beszélnek...


Az ég már nem olyan jégszínű, mint volt.
Tudom, eljön végre a Tavasz.
Én elmegyek, ha megjött.
Tudom, te itt maradsz...


Örök ez a körforgás.
Te virulsz, míg dühöng a Tél,
A Tavasz maga pedig Én vagyok.
Mikor a természet éled,
Megyek világot látni,
De magamból egy részt mindig itt hagyok.


Mindig csak egy percre találkozhatunk!
Egy pillanat, Tavasz s Tél között.
Átölelsz, s kicsit összebújhatunk,
Olvadnak a téli hűs rögök.


Utánam majd a testes, bágyad Nyár jön,
S Ősz-apó fonja köré erős karjait.
Akkor lépsz újra e körforgásba,
S a föld átalussza a jég napjait...


S míg én alszom, te óvod álmomat.
S várom, mikor jut majd újabb perc nekünk...
A földben ott alszik velem egy hóvirág.
Egyetlen, féltve szeretett gyermekünk.