Mai szépségek

Be kell vallanom, Helen az egyik személyes kedvencem. Órákig el tudok nézelődni a blogján, ami azért fura, mert régebben sosem szerettem a horgolt dolgokat. Nekem a horgolásról (és nagyjából a kötésről is) szörnyű sztereotípiáim vannak: durva, merev, szúrós dolgok, fura színekben szocreál mintákkal. Hát, nemhogy megdöntötte, de szétzúzta és a porba taposta ezeket a sztereotípiákat. Az általa készített dolgok még fényképen nézve is hihetetlenül puhának, bársonyosnak, élettől lüktetőnek tűnnek! Először a sáljaival futottam össze a Meskán,

és -bevallom - még nem keltette fel annyira az érdeklődésemet. Nem rajongok a sálakért, legalábbis nem a rövidekért :) Aztán megláttam a kendőket, egész pontosan ezt a kendőt:

Annyira könnyed volt, olyan légies... Sosem gondoltam volna hogy azokkal az ormótlan kötőtűkkel, amikre én gyerekkoromból emlékeztem, ilyesmit létre lehet hozni. Aztán jöttek a Zongorakesztyűk, amibe teljesen beleszerettem, és amiről még mindig nem mondtam le, hogy egyszer nekem is lesz :)

Annyira nyálcsorgatóak, komolyan, érzem ahogy a puhaságuk körbeöleli a kezem. 

És elérkeztünk a tetőponthoz, Helen azon alkotásaihoz, amiket ahogy megpillantottam, elállt a lélegzetem. Nem másról van szó, mint a Naffejű Mackócsaládról. A család minden tagja egy-egy igazi kis egyéniség. Karakteresek, és Helen igazi életet lehelt beléjük. Ezek nem olyan mackók mint az átlag, nem lehet rájuk erőltetni az akaratunkat. Nem is a Waldorf-félék, akik bármik lehetnek. Ezek tényleg egyéniségek, szokásokkal, kedvencekkel, háklikkal. Imádom őket :)

Hát őt akartam ma megmutogatni, hogy milyen hűűű, és mennyire haaa, remélem nem haragszik meg érte :)

És köszönöm neki hogy megváltoztatta a véleményemet a kötésről, horgolásról és a mackókról :)