Még egy gyors kép

És semmi több, mert sem leírásom nincs, sem több képem erről a kézmelegítőről, amit egy nagyon jó barátnőmnek horgoltam még tavaly - Skóciában lakik, ahol nagyon jó hasznát veszi. Még csak azt sem tudom megmondani milyen pálcákkal készült vagy hogyan, csak horgoltam itt a gép előtt ösztönből aztán lett valahogy - van még egy fél pár szürkém másfél évvel ezelőttről, de nem tudom meghorgolni a párját, mert nem tudok rájönni hogy csináltam. Jó lenne pedig egy saját!

A képet utólag kértem a barátnőmtől, mert persze már be volt csomagolva mikor eszembe jutott hogy fotózhattam volna :)

Hosszú idő után - táska!

Mindig gondban vagyok, hogy nincs igazán jó táskám. Időről időre használok egyet, kicsit, nagyot, közepeset, mindig másmilyen kell. Varrtam is már sokfélét, de sosem voltam teljesen elégedett velük, nagyon érződött, látszódott rajtuk a "handmade".
A mostani táskának az a története, hogy Augusztusban Skóciában voltunk a pasimmal, és nagyon megfogott minket a hely. Hazaérve pakolásztam a szobámban, és beleakadtam egy réges-régen vásárolt, skótkockás szövetszoknyába, amit már akkor is táskának vettem, csak nem tudtam hogy kezdjek neki. Most azonnal volt ötletem, vágtam, varrtam, géppel és kézzel (a gép egy ponton elromlott, sajnos utána nem varrt tovább), és szerintem elég jó lett a végeredmény, ezzel most nagyon elégedett vagyok. Ami még jobb: egy barátnőmnek annyira megtetszett, hogy rendelt tőlem egy ugyanilyet - ami nehéz ügy is lehetett volna, de óriási szerencsével találtam egy aukciós oldalon egy teljesen ugyan  ilyen szoknyát!
Tömeggyártás azért nem lesz belőle, de jó érzés ha valakinek tetszik amit varrtál :) És most képek!

Felakasztva - így látszik hogy kicsit ívelt az alja :)

Beletömtem valamit hogy látszódjon "megpakolva" is.

A szoknya cipzárjából zseb lett.

Beleférhet egy kis irattartó vagy telefon...

vagy esetleg néhány ajakápoló.

Behúzva pedig szinte láthatatlan.

Belülről így néz ki a zseb - sajnos itt látszik az alján hogy nem annyira profin lett varrva :)

Kapott egy kis karabinert, amire kulcsot és - esetemben - pénztárcát lehet akasztani, így nincs több keresgélés a táskában :)

Nagyon elégedett vagyok vele, és tervben van hogy ha tudok szerezni még hasonló szoknyákat, varrok még táskát :)

Gasztroposzt

Hosszú idő után egy rendhagyó poszttal jövök :) Édesanyám 60. születésnapjára készült ez a torta, 4 nap tömény idegeskedés és pörgés eredményeként :D

Azt hiszem véremben van az antisütés gén, bármit, ami bonyolultabb mint egy muffin vagy egy bögrés keverttésztás süti, zsigerből elrontok. Ennek ellenére hiroikus mellveregetssel vállaltam el anyu 60. születésnapjára a tortát. Nem is akármilyen tortát, hanem csokis-marcipánosat, vagyis kakaós piskótát csokikrémes-marcipánlapos töltelékkel és marcipánborítással. E! Azt azért írjuk le, sőt, alá is húzhatjuk rostironnal hogy nem volt ez rossz ötlet. De hát a jó ötletek hozzáértő kezeket igényelnek hogy beteljesedhessenek. Nekünk most csak ilyen kezünk volt :)

Előzetesben elmondanám hogy bár úgy terveztem a netről lesek majd mindent elsöprő recepteket, végül mégis Esztert kértem meg hogy adjon tippet, aki ezt készséggel vállalt is, amivel soha nem múló hálára kötelezett. A piskótát még szombaton elkészítettük tomival, vadul kevertük, szitáltuk, vertük-kavartuk. Lapos lett, kicsit meg is égett a pereme, de a miénk, szeretjük. Aztán tegnap este nekiugrottunk a krémnek, és szerintem ott is mindent jól csináltunk, a gixer maximum az alapanyagok minőségében (főként a tejszínében) lehetett, bár elsőre ez nem volt szembeötlő. Úgy nyújtottam a marcipánt mint aki egész életében ezt csinálta!

Miután az első réteget elrendeztem megpróbáltam a kissé hártyavékonyra sikeredett második piskótalapot ráilleszteni, ez sikerült is :) Utána megint krém-marcipán-krém és végül a teteje jött.

Ezután bevontam a külső részét a maradék csokikrémmel (eredetileg sima tejszínhabbal akartam de elfelejtettem félretenni rá :D), kinyújtottam a maradék marcipánt - na ez nem volt egyszerű menet és itt nagyon jól jött tomi mamájának segítsége.

A ráillesztés már elég könnyen ment, utána pedig rá kellett simítgatni a marcipánt és levágni a felesleget a széleken - ezeket eltettem, hogy majd ebből lesznek a díszek.

Elsimítgattam szépen :)

Én bevallom hogy csak egy sima, fehér 60-ast akartam a tortára, esetleg pár - szintén fehér - rózsát, de be kellett látnom hogy úgy nagyon hókadt lenne a díszítés, így hagytam magam meggyőzni tomi mamája által, és a marcipán egy részét mandulaaromával zöldre, egy másik részét pedig meggyaromával rózsaszínre színeztük. Ez utóbbinak elég markáns meggyes Márka íze és illata lett, de nem lett rossz :D Ezután tomival hősiesen gyártottuk a leveleket és rózsákat :D A borítás hibáit indákkal és a virágokkal takartam el, így már egyáltalán nem látszik hogy három helyen is kilyukadt :D

Szerencsére a kész képen már nem látszik hogy a rózsaszín marcipán nyújtás után full úgy nézett ki mint a borjúpárizsi :D Végül az egész cucc hűtőbe került, ekkor volt este 10 óra, és nagyon elfáradtunk. Ettünk még egy kis fagylaltot és rájöttünk hogy igazából egyikünk sem éhes, a sok kézlenyalogatás meg maradékbekapdosással teljesen jóllaktunk :D

Sajna ma reggel azzal a hírrel hívott Tomi hogy a torta kicsit összehalta magát, elindult a Pisai Ferdetoronnyá válás rögös útján, de szerencsére idejében észleltük a jelenséget és remélhetőleg megállítottuk a folyamatos - jégre került a bűnös. Remélem kibírja délutánig, és nem lesz rosszabb állapotban - íze alapján tartani nem fog sokáig, hamar elfogy majd :D

Még egyszer köszönöm Eszternek a recepteket és Tomimnak hogy mellettem állt, elviselte a tortahisztiket és hogy segített az elkészítésben. Remélem sikere lesz - rengeteg munka és szeretet van benne :D

Ejj-ejj

Rossz rossz rossz! Nem írtam semmit megint régóta, pedig horgoltam is, rajongtam is... Most csak gyorsan pár sort:

Részt veszek egy karácsonyi ajándékozós játékban a horgo-blogosokkal. Még nem tudom mi készül, de valami vidámat és jópofát szeretnék csinálni :) Sajnos nem hoztam fotókat de azért gyorsan elmesélem miket horgoltam az elmúlt időben.
Készült nyakmelegítő, nem is egy hanem rögtön kettő, mert az elsőt (a C&A-ban vásárolt kötött sapival együtt) a barátnőm kocsijában hagytam még Halloweenkor. Egy ideig nem hiányzott, de aztán megint jöttek a hidegek... Így készült egy második, átgondoltabb és így kicsit csinosabb darab is.
Aztán.
Van egy fél pár kézmelegítőm, nagyon puha, nagyon meleg, nagyon kényelmes, csak épp fél pár. Mert egyszerűen nem akar a második is úgy sikerülni!! Tudom milyen leírás alapján csináltam, de arra is emlékszem hogy változtattam rajta útközben, sőt, egy idő után leírás nélkül, kútfőből horgoltam. Kell nekem a két félpár között kihagyni két hetet... De be fogom fejezni, mert most már annyira hideg van hogy lefagy a mancsom :(
Van 3 megrendelésem is nyakmelegítőre, de még egyikhez sem kaptam fonalat, így nem tudok nekikezdeni :S Viszont! Vaterán vettem egy nagyobb csomag fonalat, hétfőn veszem át, nagyon kíváncsi leszek milyenek, kép alapján megtetszettek (valamint 500 forint kb 200g fonalért szerintem nem sok).

Na hát ennyi van most, a rajongásról majd később, várnak a könyvtári teendők :)

Bip-bip

Az ott fent egy kis életjel volt :) Nagyon régen nem írtam, sok minden történt, magánélet, ilyesmik, meg nem is éreztem azt hogy elértem volna a bloggal a célom, valahol talán elfogyott a lelkesedés. Továbbra is rendszeres olvasója vagyok több kreablognak is - sőt, rászoktam a gasztroblogokra is! - és vannak új kedvenceim. Eltelt a nyár, mászunk bele az őszbe, és újra elővettem a horgolótűt meg  fonalakat. Anyu valahonnan előbányászott egy kartondobozra valót, vannak közötte nagyon szépek is, sőt olyan, ami elsőre nagyon nem tetszett, de most már imádom :)

Hogy mi vett rá újfent a horgolásra? Az egész még nyár elején kezdődött, amikor Kriszti barátnőmmel beszélgetve szóba került hogy hamarosan nyitnak egy boltot, amiben ilyen kreatívos-kézműves dolgokat szeretnének árusítani és Anyunak nem lenne-e kedve ékszereket csinálni oda. Vittünk is egy nagy adagot, meg csuhéból készült dolgokat is, karkötőket, csatokat - anyu zsűrizett tárgyait - és szóba került hogy épp tanulok horgolni, és mi lenne ha én is vinnék ezt-azt. Végül ez a dolog kicsit ellappadt a magánéletemben végbement viharos változások miatt. Most megint szóba került, bemennék, mi lenne. Ő meg hogy igen, várja is a horgolt dolgokat. Én meg hogy húha, alig van, gyorsan valamit. Hát bonyolult dolgokat nem, merthogy nagyon kiestem a gyakorlatból, kb a legegyszerűbb technikákkal csináltam pár, szerintem nagyon jópofa dolgot. De inkább a színük és a hozzáadott kis díszek (gombok, masnik) miatt lettek mutatósak. Elvileg szerdán megyünk a boltba a Vikivel (akinek drót ékszerei vannak bent) és megtudom Krisztinek hogy tetszik, maradhat-e. Kicsit izgulok. Igyekszem előtte lefotózni őket és feltenni ide, maradjon némi dokumentáció is. Meg majd fotózni szeretnék a Karmazsinban is (merthogy arról volt ám fentebb szó), mert én még nyitás előtt voltam, és azóta nem is láttam a boltot :)

És hogy valami olyasmit is írjak, ami a blog témájába (úgymint _mások_ akik tényleg tehetségesek) írjak, jöjjön itt egy rövid bemutató, mégpedig aktuális nagy kedvencemről, Toritextilről!

Varr a hölgy, mégpedig nem is akárhogy :) Már nem emlékszem hol akadtam rá, de rögtön elvarázsolt sajátságos stílusával, részletgazdag munkáival és vidám színeivel. Már attól hogy nézegetem a blogján a sok színpompás, hangulatos, vidám textilmunkát, szebbé válik a napom. :) Precíz és ötletes dolgok kerülnek ki a keze alól, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Csak néhány a munkái közül:

Mint látszik, nem csak egyfélét készít a hölgyemény, de nekem elsősorban az övtáskái tetszettek meg. Így nem is olyan rég beruháztam egybe, és most már ő az enyém :))

Dióhéjban ennyit, érdemes megnézni a blogját, és a meska boltját is!

Játék játék!! :D

Nah, vettem egy nagy levegőt és jelentkeztem egy olyan játékra ahol nem csak nyerni lehet, de tenni is kell érte ;)
Kiskuktánál jelentkeztem, cserébe ugye én is hirdetek. A lényeg, hogy az első 3 kommentelő kap valamilyen ajándékot, ha cserébe ő is játszik. Tudom, nem valami nagy vonzóerő tőlem ajándékot kapni, de egyrészt a játék a fontos, másrészt kiteszek magamért, és valami igazán szépet küldünk majd Anyuval :)

Na a szabályok pedig:

1. Bárki játszhat, akinek blogja, képtára van.

2. Az első három aki kommentet ír ide, saját készítésű ajándékot kap 365 napon belül.

3. Cserébe előre kell fizetni: meghirdetni a játékot saját blogban, képtárban.

4. Sajnos nem kaphat ajándékot az, aki ezt nem teszi meg...

"Aki vállalkozik rá az jól gondolja át, mert egy ajándékot kap, de neki3-at kell továbbadni, így ebben a játékban 100%-ik érvényes az, hogy jobb adni mint kapni." írta Kiskukta, és ezzel egyet kell értenem!!

Fonalas oldal

Juj, nagyon szuper fonalas oldalt linkelt Erika a blogján! Rögtön elkezdtem nézelődni, megindult a nyálelválasztásom is :) Lessétek meg ITT!

És játék is van az oldalon, Yarundyed fonalat lehet nyerni :) 

A FELTÉTELEK:
Tedd ki a blogodba a barika.hu linkjét és az itt látható bannert.
Regisztrálj a Levendula fórumra, írd ki a blogodban ezeket a feltételeket és linkeld be a Levendulán.

NYEREMÉNY:
500 g (5 motring) általad választott fonal (yarundyed)

JÁTÉK HATÁRIDEJE:
2010. április 30. 24:00